Gyógyulásaim története

 

2004. december 4.-én popsira huppantam a konyhában. A bal lábam alattam maradt, így a konyhát békaperspektívából szemléltem. Nem volt megszokott látvány. De a bokám sem, miután megpillantottam. És bizony fájt. 

Férjem bevitt a balesetire. Ott röntgenre küldtek, majd közölték, minden, ami a bal bokánál található szalag, elszakadt. Mondtam doki bácsinak, műtétet, gipszet, kórházi ellátást nem kérek. Meglepetten nézett, majd felajánlotta a légpárnás rögzítőt. Mondta, jó lenne műteni, előbb gyógyul. Mondtam, köszönöm, de még mindig nem. 

Ez szombati nap volt. Következő hét pénteken már kimentem a lakásból, na hova? Kapucsínót inni a benzinkútra. Ugyanis ott nagyon finomat főztek. Rákövetkező szombaton már Budapestre utaztam egy eseményre. 1 hónapot volt a lábamon az a bigyó. 

2014. szeptember 16.-án reggel mentem a könyvelőhöz, és ott a lépcsőházban ismét lehuppantam. Bal lábban törések. Sajkacsont, és 3 másik csont törött, néhány pedig csak megrepedt. Másnap este értem oda az ügyeletre, a nem múló duzzanat miatt. Ügyeleten mondták, 6-8 hét gipszre készüljek. Következő kedden kellett mennem kontrollra. Kontrollon kértem, könyörögtem a dokinak, adjon járógipszet, mert szombaton megyek Budapestre, tanfolyamra. Kérdezte, fekvőgipszben? Mondtam, ha nem kapok járógipszet, akkor igen, fekvőgipszben. Kicsit furcsán nézett rám, de nem kaptam járót, újra begipszeltek, lábujjtól térhajlatig. Sebaj, és a következő hétvégi tanfolyamon ott voltam. Ez volt az Atlantiszi kabbala 4. része. Segítőim nagyon figyelmesek voltak, sokat segítettek. Vasárnap este hazaértem, majd hétfőn kontroll. Doki megdicsért, sokat pihenhettem hétvégén, nem duzzadt a lábam. Mondtam igen, sokat ültem tanfolyamon. Kérdezte, hát elment? Mondtam nem, nem gyalog mentem, autóval vittek. Megkaptam a járógipszet. Na az sem volt jobb, mint a fekvőgipsz, csak ha belerúgtam véletlen a küszöbbe, legalább nem tört el. Mármint a járógipsz. 

Napra pontosan egy hónapot voltam összesen gipszben. November 17.-én kontroll, amire vittem a cipőmet. Elküldtek röntgenre, kérdezték, hoztam-e cipőt. Mondtam, hoztam. Doki: gondolta, hogy cipőben megy haza? Mondtam, nem, tudtam, hogy cipőben megyek haza. Levágták a gipszet, megköszöntem, és nem haza, hanem a belvárosba indultam dolgaimat elintézni.

2017. június 24.-én ismét gipsz került a lábamra, ez is szombati nap volt. Két nappal később (igen kettő nappal később) a járógipsz lekerült a lábamról, és fűzős, szalagos bokarögzítőm lett. A változatosság kedvéért a jobb bokám külső csontja volt eltörve. Egy fránya lépcső került az utamba…

Mindezek a csodák köszönhetőek a pszi sebészetnek, reikinek és „társainak”. Lehet osztani-szorozni, ki mennyit tölt gipszben... 

Jövő hét közepén megyek el itthonról, igaz, csak egy napra.  Aki nem hiszi, járjon utána. 

Barátaim-tanítványaim tegnap érkeztek haza Leányfaluból, ők is megtanulták a pszi sebészetet. Szívből gratulálok hölgyeim!

 

Tanfolyamaimat itt találod: (másold)

http://kabbalaelemzes.mindenkilapja.hu/html/21558453/render/kepzes

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mai dátum
Képek