A Fényhozó

 

Álmaimban messze járok,

Fáklyámmal az élre állok.

Eltévedt lelkeket vezetek,

Sötétből a Fénybe.

Sereged ruháját megkapom,

Hozzád bebocsátásra várok.

Eszköz vagyok a kezedben,

Életem eléd helyezem.

Arccal feléd fordulok,

Lábad elé leborulok.

Áldásodat add rám,

A lelkem nagyon fáj.

Sötét felhők elmennek,

Minden előtérbe kerül.

Angyalok dala száll,

Gondolatom Atlantiszon jár.

Szellemvilágba átkerülök,

Boldogságban elmerülök,

Fáklya lángja újra lobban,

A sötétség végleg megtorpan.

Gyógyítók ruháját felvesszük,

Lelkünket tisztába tesszük,

Mi a terved, Istenem?

Gyertyalángból fáklya legyek?

Világosítsd meg az elmém,

Hogy jó papod legyek én,

A hitemet vállalom,

Az alázatot elfogadom,

Mielőbb váltsd meg lelkem,

Egyetlen Istenem!

      Mónika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mai dátum
Képek